ÜDVÖZÖLJÜK A HVSHE HONLAPJÁN
Süllő

Elérhetőségeink:
E-Mail: hvshe@stettni.hu



Elterjedés, élőhely:

Süllő (Stizostedion lucioperca)
Kősüllő (Stizostedion volgense)
A süllő Európában honos, megtalálható Nagy Britanniától egészen Oroszország közepéig. Magyarországon nagyobb folyóinkban, tavainkban található meg, Tisza, Duna, Körösök, Dráva, tavaink közül a Balaton és a Velencei tó híres süllőállományáról. Szolnok megyében a Tiszában, a Szajoli holtágban és az Alcsiszigeti Holt Tiszában élnek példányai. Kedveli az oxigéndús kemény aljzatú vizeket, állandóan búvóhelyet keres magának, ahol nincs ott a meder egyenetlenségeiben keres fedezéket. Állóvizeken bedőlt fák mellett, nádasokban kell keresni az iszapos részeket kerüli, folyóvizekben partbiztosító kőrézsűk, kőgátak, sarkantyúk, ruganyok, valamint duzzasztóművek alvizén található meg nagyobb számban.


Testfelépítése:

Teste nyúlánk, oldalról alig lapított, feje hosszúkás, szeme nagy. Szája mélyen hasított és csúcsba nyíló, szájában számos apró fog van, ezek közül kiemelkedik két pár hosszabb ebfoga, lényegében ez különbözteti meg leginkább kisebb testű rokonától a kősüllőtől. Színe a hátán zöldesszürke, oldalt ezüstszürkés, hasa fehér. Testét apró erosen bőrbenőtt pikkelyek borítják. Oldalait 6-8 halvány testre merőleges oldalfolt tarkítja. Hátúszója két részből áll, az elsőnek kemények hegyesek a sugarai, a második lágysugarú úszó.


Szaporodás, egyedfejlődés:

Ívása március-április hónapokban történik, ikráit a fák vízbenyúló gyökérzetére rakja, amelyet a hím kikelésig oriz. Ahol a természetes ívás nem mindig sikeres, az ívóterület hiánya miatt, ott süllőbokrokat helyeznek ki (borókabokor), hogy megfelelo ívóhelyet biztosítsanak a süllők számára. A Balatonon elonevel ivadékokat is kihelyeznek, így fenntartva a híres állományt. Sokszor előfordul, hogy ívása kedvezőtlen víz és hőmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik, ami jelentos kárt tehet a leendő állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek ivadékai "kinőnek" a süllő szájából.


Táplálkozás:

Az ikrából kikelő lárva először apró planktonikus állatokkal (Rotatoria, Daphnia Magna, Diatomus), késobb áttér a nagyobb állatkák, férgek fogyasztására, csak néháhy cm-es nagyság elérésekor tér át a ragadozó életmódra, de felnőtt korában is előfordul gyakran, hogy csigáka, kagylókat is fogyaszt nem csak halakat. A halak közül kedveli a nyújtott testű ezüstös csillogás fajokat, szűk garatnyílásán ezek csúsznak le leginkább. A sügérféléket sem veti meg, nem okoz gondot neki a tüskés hátúszó.

 

Süllő